Leülhetsz, ötös!

Hatalmas köszönet az őszi szünet kitalálójának. Szembeállítja ugyan a szülőket és a pedagógusokat, vérre menő harcot szítva, hogy ki is érdemli meg a pihenést. Jelentem, a tantestületünk igen, én igen, a gyerekem igen, együtt méginkább. Ez a pár nap adott egy kis rálátást a tanév első két hónapjára, összegezhettem, hogy legyen honnét továbblépnem. 2008 óta időm… Tovább »

A próféta szólt belőlem, amikor ama bizonyos napsütötte fröccsözést úgy jellemeztem, mint egy hosszú, sivatagi menetelés előtti utolsó frissítőt. Kettőt pillantottam azóta, és lám, szeptember 23-a van. Majdnem a vége egy olyan hónapnak, amiről alig vannak emlékeim. Jöttek a „kicsik”, az új kilencedikesek, hozták varázsos egyéniségüket és csodás új vírusokat, így a hónap harmadik hetétől… Tovább »

Szeptember másodika este van, lement az évnyitó és a gólyanap. Megszerveztünk és végigvittünk egy sok diákot mozgató, több helyszínes rendezvényt, mindenki odatalált, ahova kellett, néhányan persze oda is, ahova nem kellett volna, de így megy ez. A programok során többször fotóztam, és minden alkalommal elhangzott tőlem a „Mondjátok: szifiliiisz” örökbecsűm, mert olyan bénán lassan fotózok… Tovább »

Én mondom felebarátaim, magát szivatja az a magyartanár, aki egy nyolcadikos osztályban júniusban feldobja a gimis kötelező olvasmányok témáját. A reakció általános érdektelenség, esetleg éktelen lapítás, és pont nincs nálam toll/füzet/naptár, hogy felírjam. Most júniusban valami zavar támadhatott az erőben, mert az egyik nyolcadikos osztályban felmerült, hogy mit kéne a nyáron elolvasni. Legszívesebben megpuszilgattam volna… Tovább »

  Előrebocsátom, hogy a címben felvetett műfaji megjelölést kicsinyesnek és sznobnak érzem, és csak jobb híján használom. Az irodalom igenis szórakoztasson, igenis vonjon be. Ha egy szöveget jól írt meg a szerzője, ha a szereplőkkel együtt tud érezni az olvasó, akkor az egy jó könyv, és pont. Ha egy kamaszlány belehabarodik Christian Greybe, legalább felhívhatom… Tovább »

  Nemrég beszélgettem egy általános iskola felső tagozatán tanító kollégámmal. Egyfelől a  beszélgetés nyomán megerősödött bennem az a tudat, hogy ha valaki sokat dolgozik, hát egy áltisis tanító/tanár igen. Mert a gyerekek még kicsik, bőven van mit nevelni rajtuk, és a neveléshez hozzátartozik a motiváció, a biztatás, a segítés. De most nem erről akarok írni,… Tovább »

Ebben a bejegyzésben nem sok lesz a párás szemű hivatástudat, főleg, mert az az elvárás, hogy legyen. A jó tanár nem kérdez, nem elégedetlenkedik, húzza az igát, csinálja, amit választott. Ki mit szakajtott, azt szagolgassa. Tanítottam kötelezően beiskolázó szakmunkásképzőben. Igen, ez azt jelenti, aminek hangzik, vagyis aki jelentkezett, azt föl kellett vennünk. Finoman szólva is… Tovább »

Avagy a sértődős embernek minden nehezebb. Hála Istennek nem vagyok az, így a tanári pályafutásom merő móka és kacagás. Jöjjön pár csodálatos meglátás, amik nélkül egy tanár élete komor és tökéletes. Felhívom az olvasók figyelmét, hogy a szereplők 14-20 éves diákok, akik amúgy rettentően felnőttek, csak néha kicsit lötyög rajtuk ez a szerep. Ami átugrik… Tovább »

A mai felnőttekre – főleg a nőkre (a.k.a. kereskedelmi célcsoport) – rengeteg olyan üzenet zúdul, mely szerint fontosak vagyunk, szépek (persze csak a megfelelő krém megvásárlása után), megérdemeljük a figyelmet, jók vagyunk, ahogy vagyunk. A nagyvállalatoknak érdeke, hogy kisimultak és gondtalanok legyünk, hisz ebben a lelkiállapotban többet vásárolunk. Egy párhuzamos valóságban azzal vakítunk ismeretlen HR-eseket,… Tovább »

Egy megboldogult emlékű #elsőrandin tette fel nekem egy pasas a 20 forintos kérdést tekintetében némi szánalommal: De miért megy valaki (magyar)tanárnak? Várjál csak, miért is… Á megvan! Mert nem vettek fel a színművészetire, és így büntetlenül olvashatok fel verseket! Sőt, egyest is adhatok, ha nem figyelnek rám! Micsoda perspektívák! Valószínűleg mindig is tanár voltam, élénk… Tovább »