Leülhetsz, ötös!

Ebben a bejegyzésben nem sok lesz a párás szemű hivatástudat, főleg, mert az az elvárás, hogy legyen. A jó tanár nem kérdez, nem elégedetlenkedik, húzza az igát, csinálja, amit választott. Ki mit szakajtott, azt szagolgassa. Tanítottam kötelezően beiskolázó szakmunkásképzőben. Igen, ez azt jelenti, aminek hangzik, vagyis aki jelentkezett, azt föl kellett vennünk. Finoman szólva is… Tovább »

Avagy a sértődős embernek minden nehezebb. Hála Istennek nem vagyok az, így a tanári pályafutásom merő móka és kacagás. Jöjjön pár csodálatos meglátás, amik nélkül egy tanár élete komor és tökéletes. Felhívom az olvasók figyelmét, hogy a szereplők 14-20 éves diákok, akik amúgy rettentően felnőttek, csak néha kicsit lötyög rajtuk ez a szerep. Ami átugrik… Tovább »

A mai felnőttekre – főleg a nőkre (a.k.a. kereskedelmi célcsoport) – rengeteg olyan üzenet zúdul, mely szerint fontosak vagyunk, szépek (persze csak a megfelelő krém megvásárlása után), megérdemeljük a figyelmet, jók vagyunk, ahogy vagyunk. A nagyvállalatoknak érdeke, hogy kisimultak és gondtalanok legyünk, hisz ebben a lelkiállapotban többet vásárolunk. Egy párhuzamos valóságban azzal vakítunk ismeretlen HR-eseket,… Tovább »

Egy megboldogult emlékű #elsőrandin tette fel nekem egy pasas a 20 forintos kérdést tekintetében némi szánalommal: De miért megy valaki (magyar)tanárnak? Várjál csak, miért is… Á megvan! Mert nem vettek fel a színművészetire, és így büntetlenül olvashatok fel verseket! Sőt, egyest is adhatok, ha nem figyelnek rám! Micsoda perspektívák! Valószínűleg mindig is tanár voltam, élénk… Tovább »

Sziasztok, Orsi vagyok és tanár. Kamaszkoromban végképp eldőlt, hogy bölcsész vagyok. Nálam ez azt jelentette, hogy gimiben matekból az eufemisztikus elnevezésű „nem műszaki pályára készülő” csoportban voltam, ahol megismerhettem a világ legjobb matektanárát, így pl. kombinatorikából hármas voltam. Még piros pontot is kaptam tőle feladatmegoldásra. Az érettségin is mind átmentünk, volt, aki egész jó eredménnyel…. Tovább »