Hatalmas köszönet az őszi szünet kitalálójának. Szembeállítja ugyan a szülőket és a pedagógusokat, vérre menő harcot szítva, hogy ki is érdemli meg a pihenést. Jelentem, a tantestületünk igen, én igen, a gyerekem igen, együtt méginkább. Ez a pár nap adott egy kis rálátást a tanév első két hónapjára, összegezhettem, hogy legyen honnét továbblépnem.
2008 óta időm nagy részében OKJ-s képzésben tanítottam, ami 18+-os témákat jelent, szülőkkel nem kellett kapcsolatba kerülnöm, az osztályokban már-már házas emberek voltak, sokszor önálló háztartással. Nagykorúak, nagykorú problémákkal, kialakult baráti körrel. Ha kérték is a tanácsomat néha, akkor sem kellett anya helyett anyának lennem. Sokszor visszaemlékeztem a szakmunkásképzőre, ahol a tanítás után MSN-en (#nosztalgia) csekkoltak be a srácok, én meg hol Veres Pali néninek éreztem magam, hol a tanulói jogok biztosának. Mit ne mondjak, fárasztó volt, sokszor nyomasztott a gondolat, hogy nem tudok segíteni, vajon szakszerűen segítek-e, elég-e az a pislákoló fényecske, amit a szavaim gyújtanak.
Azt mondtam, ezek után rám fér a pihenés, nem akarok tyúkanyó lenni. Mostanáig.
Most itt vannak a gimisek, kilencedikesek, tizedikesek. Kiskorúak, szülői értekezlet, fogadóóra és egyéb nyalánkságok. Vadiúj feladatok a legtöbb kollégámnak, sok a tanulnivaló, nekem pedig előjöttek a régi rutinok.
Újra segítek, és újra sok energiát kapok a gyerekektől. A kilencedikesek kamaszkoruk teljében vannak, csak az nyugtat valamelyest, hogy a szüleiknek még nálunk is szarabb nehezebb lehet. Az érettségi túl messze van ahhoz, hogy tartsanak tőle, és túl közel a nyolcadik, amikor ők voltak a menőség netovábbja. Zúdulnak a hormonok jobbra-balra, az egyik pattanásos, a másik mutál, a harmadik ellenségesen pislog a növesztett rockerséró alól, a lányok pendliznek a díva és a kislány szerepek között. Mindegyikükben látom a kamaszkori magamat.
Újra segíthetek, és sokszorosan visszakapom, amit adok.
Két srác megkérdezte, hogy melyiküket szeretem jobban.
A figyelemzavaros eldicsekedett az osztályfőnöknek, hogy szerintem előnyére változott, és javult a magatartása.
Óra után ott maradnak a teremben szöszölni, csak hogy mintegy véletlenül kérdezhessenek valamit.
Őszintén felháborodnak azon, hogy Odüsszeusz megcsalta Pénelopét.
El kell nekik magyarázni, hogy a meleg férfiak nem feltétlenül nőiesek. (Már megint a fránya görög mitológia.)
Biztosak abban, hogy jó vagyok hozzájuk.
Megijednek, ha látják, hogy megbántottak.
Megpróbálnak a kedvemért jól viselkedni.
Én meg bölcsen eltitkolom, hogy akkor is szeretem a legtöbbjüket, ha néha nem viselkednek jól.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: