Hülye kérdések félórája

Avagy a sértődős embernek minden nehezebb. Hála Istennek nem vagyok az, így a tanári pályafutásom merő móka és kacagás.

Jöjjön pár csodálatos meglátás, amik nélkül egy tanár élete komor és tökéletes. Felhívom az olvasók figyelmét, hogy a szereplők 14-20 éves diákok, akik amúgy rettentően felnőttek, csak néha kicsit lötyög rajtuk ez a szerep. Ami átugrik fogaik kerítésén, az ennek a következménye.

1. Tanárnő hogy emlékszik vissza az első világháborúra?

– Hát, bevallom, nem túl élénken. Az augsburgi vallásbéke felemelő pillanataira már jobban. A dínók meg sokkal cukibbak, mint a filmekben. (Te, fiatal barátom 1998-ban születtél, ergo ami előtte volt, az mind rohadt régen volt, amire csak az öregek emlékeznek, ugye?)

2. Tanárnőnek van diplomája? Csak mert a töritanáromnak is volt, azt mégse vitte semmire.

– Köszi a korrekt pályaív-összefoglalót. (Ezen nagyot röhögtem, mert tényleg semmi rosszindulat nem volt a kérdésben.)

3. Tanárnő milyen fiatalos.

– Kösz, ez jólesett. (Talán FIATAL, bammeg.)

4. Szélső padsorban leányka álmodozva néz ki az ablakon, egyszer csak felkiált: Ott egy medve!!! Feláll, kinéz az ablakon, kis gondolkodás után megnyugszik, leül, rám mosolyog: Csak egy nagy kutya volt…

– Rendben, drágám.

5. Osztálykirándulás végzősökkel. A többség már nagykorú, de megbeszéljük, hogy mit lehet és mit nem. Este persze elindul a mozgolódás, én a szobámban hallgatom, mi történik a folyosón. Sörösüvegek jól felismerhető összekoccanása, lépcsőn elbotlás, bazmegelés. És pont az ajtóm előtt egy kiáltás: Kussoljatok, meghallja az ofő! – Hát igen, a helyzetfelismerő készség nagy kincs.

Másnap reggel fitten és üdén elindultunk várost nézni, ahogy azt előre megbeszéltük.