Leülhetsz, ötös!

Hatalmas köszönet az őszi szünet kitalálójának. Szembeállítja ugyan a szülőket és a pedagógusokat, vérre menő harcot szítva, hogy ki is érdemli meg a pihenést. Jelentem, a tantestületünk igen, én igen, a gyerekem igen, együtt méginkább. Ez a pár nap adott egy kis rálátást a tanév első két hónapjára, összegezhettem, hogy legyen honnét továbblépnem. 2008 óta időm… Tovább »

Szeptember másodika este van, lement az évnyitó és a gólyanap. Megszerveztünk és végigvittünk egy sok diákot mozgató, több helyszínes rendezvényt, mindenki odatalált, ahova kellett, néhányan persze oda is, ahova nem kellett volna, de így megy ez. A programok során többször fotóztam, és minden alkalommal elhangzott tőlem a „Mondjátok: szifiliiisz” örökbecsűm, mert olyan bénán lassan fotózok… Tovább »

  Előrebocsátom, hogy a címben felvetett műfaji megjelölést kicsinyesnek és sznobnak érzem, és csak jobb híján használom. Az irodalom igenis szórakoztasson, igenis vonjon be. Ha egy szöveget jól írt meg a szerzője, ha a szereplőkkel együtt tud érezni az olvasó, akkor az egy jó könyv, és pont. Ha egy kamaszlány belehabarodik Christian Greybe, legalább felhívhatom… Tovább »

Avagy a sértődős embernek minden nehezebb. Hála Istennek nem vagyok az, így a tanári pályafutásom merő móka és kacagás. Jöjjön pár csodálatos meglátás, amik nélkül egy tanár élete komor és tökéletes. Felhívom az olvasók figyelmét, hogy a szereplők 14-20 éves diákok, akik amúgy rettentően felnőttek, csak néha kicsit lötyög rajtuk ez a szerep. Ami átugrik… Tovább »