Leülhetsz, ötös!

Hatalmas köszönet az őszi szünet kitalálójának. Szembeállítja ugyan a szülőket és a pedagógusokat, vérre menő harcot szítva, hogy ki is érdemli meg a pihenést. Jelentem, a tantestületünk igen, én igen, a gyerekem igen, együtt méginkább. Ez a pár nap adott egy kis rálátást a tanév első két hónapjára, összegezhettem, hogy legyen honnét továbblépnem. 2008 óta időm… Tovább »

A próféta szólt belőlem, amikor ama bizonyos napsütötte fröccsözést úgy jellemeztem, mint egy hosszú, sivatagi menetelés előtti utolsó frissítőt. Kettőt pillantottam azóta, és lám, szeptember 23-a van. Majdnem a vége egy olyan hónapnak, amiről alig vannak emlékeim. Jöttek a „kicsik”, az új kilencedikesek, hozták varázsos egyéniségüket és csodás új vírusokat, így a hónap harmadik hetétől… Tovább »

Ebben a bejegyzésben nem sok lesz a párás szemű hivatástudat, főleg, mert az az elvárás, hogy legyen. A jó tanár nem kérdez, nem elégedetlenkedik, húzza az igát, csinálja, amit választott. Ki mit szakajtott, azt szagolgassa. Tanítottam kötelezően beiskolázó szakmunkásképzőben. Igen, ez azt jelenti, aminek hangzik, vagyis aki jelentkezett, azt föl kellett vennünk. Finoman szólva is… Tovább »

Egy megboldogult emlékű #elsőrandin tette fel nekem egy pasas a 20 forintos kérdést tekintetében némi szánalommal: De miért megy valaki (magyar)tanárnak? Várjál csak, miért is… Á megvan! Mert nem vettek fel a színművészetire, és így büntetlenül olvashatok fel verseket! Sőt, egyest is adhatok, ha nem figyelnek rám! Micsoda perspektívák! Valószínűleg mindig is tanár voltam, élénk… Tovább »

Sziasztok, Orsi vagyok és tanár. Kamaszkoromban végképp eldőlt, hogy bölcsész vagyok. Nálam ez azt jelentette, hogy gimiben matekból az eufemisztikus elnevezésű „nem műszaki pályára készülő” csoportban voltam, ahol megismerhettem a világ legjobb matektanárát, így pl. kombinatorikából hármas voltam. Még piros pontot is kaptam tőle feladatmegoldásra. Az érettségin is mind átmentünk, volt, aki egész jó eredménnyel…. Tovább »