Egy megboldogult emlékű #elsőrandin tette fel nekem egy pasas a 20 forintos kérdést tekintetében némi szánalommal: De miért megy valaki (magyar)tanárnak? Várjál csak, miért is… Á megvan! Mert nem vettek fel a színművészetire, és így büntetlenül olvashatok fel verseket! Sőt, egyest is adhatok, ha nem figyelnek rám! Micsoda perspektívák!
Valószínűleg mindig is tanár voltam, élénk emlékem, hogy olvasni tanítok az oviban bárkit, aki az utamba került. Később a szomszéd kislány játéktáblájára pöpec táblai vázlatot készítettem a Kőmíves Kelemenről, amit akkoriban olvastam. Ekkor javasolta, hogy inkább barbizzunk.
Egyenes út az egyetemre, magyar szak, mert az jó. És tényleg az! Az irodalom, a szövegek csodásak, az olvasással közelebb kerülünk önmagunkhoz, a világmindenséghez, meg mindenhez. (Na jó, a Szürke 50 árnyalatával kevésbé, de egye frász.)
Gyakorlótanítás, gimnázium, még én is csak 5 éve érettségiztem. Ketten megyünk egy évfolyamtársammal, ő kapja a 11. a-t, én a 10.-et. Vezetőtanárom felkészít, hogy nem ők a „legjobb” osztály (hogy ez pontosan mit jelent, azóta sem tudom), de úgy látja, boldogulni fogok. Szünet vége felé vagyunk, haladunk a bezárt ajtójú terem felé. Odabent mintha disznót ölnének, némi csörömpölés-puffanás is hallatszik, játszódnak a gyermekcsék. Ahogy belépünk, rendezik soraikat, mindenki a padjánál, csak az egyik függöny áll kicsit csálén, sebaj. Ránézünk egymásra, és úgy érzem, megérkeztem. Csupa ismerős arc: népszerű lány a körével, népszerű srác a hozzá hasonlókkal, szinte látom a szociometriai ábrát. Hátul a flegmák, elöl ellenséges tekintetű felnyírt hajú rockerlány. Nicsak, ő én vagyok!
Hát sziasztok.
Akkor és ott eldőlt a sorsom: szeretem ezeket a gyerekeket, és minél nagyobb köztünk a korkülönbség, annál fiatalabban tartanak. Miattuk kell követnem a trendeket, miattuk kell okos válaszokat keresnem provokatív kérdésekre, miattuk kell kiegyensúlyozottnak és pengének lennem. Miattuk kell a tudásomat frissen tartanom, a módszereimet korszerűsítenem. Nélkülük ellustulnék és azt kárognám, hogy ezek a mai fiatalok milyenek már. És igazam is lenne, hiszen tényleg milyenek már!