Szeptember másodika este
Megszerveztünk és végigvittünk egy sok diákot mozgató, több helyszínes rendezvényt, mindenki odatalált, ahova kellett, néhányan persze oda is, ahova nem kellett volna, de így megy ez.
A programok során többször fotóztam, és minden alkalommal elhangzott tőlem a „Mondjátok: szifiliiisz” örökbecsűm, mert olyan bénán lassan fotózok telefonnal, hogy nincs az a csíííz, ami a kellő ideig kitart. A harmadik ilyen után odajött mellém egy tizedikes kislány, meg a kissé vagányabb haverja, hogy kérdezhetnek-e valamit. Mondom, nosza, rajta. Tanárnő, mi az a szifilisz? Mit tehettem, elmondtam, így a New York Kávézó felé sétálva esett pár szó a halálos nemi betegségekről, birkabél óvszerről, Adyról és Vörösmartyról. Hiába, a hely szelleme. Mondandóm felénél vettem észre, hogy a srác videózza az akadémiai székfoglalómat, úgyhogy lehet, hogy a net sötét bugyraiban már van is rólam egy felvétel, amelyen arról magyarázok, hogy mennyire nem vicces a szifilisz. Nagyobb bajom sose legyen, azt hiszem.
A jól sikerült gólyanap végeztével egy kolléganőmmel megittuk a tanév második, és jó eséllyel hosszú ideig utolsó hosszúlépését/nagyfröccsét egy megfelelő műintézményben. (Igen, én is érzem, hogy ez tré, előbb a szifilisz, most meg ez, szerencsére nem felejtettünk el álbajuszt húzni erre a felvonásra.) Ültünk a kutyakakás belvárosi utcára nyíló teraszon, és egyetértettünk abban, hogy most jó nekünk. Kihasználtuk a szusszanásnyi időt, amit kollégaként nyugodtan, a hátunkat simogató napfényben tölthetünk. Sokáig nem lesz ilyen, hosszú sivatagi menetelés elé nézünk idén is. Marchez ou crevez.
A gólyanapon körbeszaglásztuk egymást a gyerekekkel, a programokon történtek egymásra csodálkozások, elhangzottak jópofának szánt, de súlyos mondatok is. Mindig szíven üt, hogy ezek a kamaszok villanásnyi időkre milyen mélységekbe engednek minket bepillantani. Elejtett mondatok családi tragédiákról, mérgező kapcsolatokról, de a másik oldalon ott vannak az önbizalomteli mosolyok, a leendő vezető egyéniségek körvonalai.
Láttam már ma is, hogy ki hová sorolja magát, mennyire hangos-pörgős, vagy épp sötét tekintetű nörd. Hála Istennek egyiktől sem ijedek meg, remélem, sokat beszélgetünk majd.
Úgyhogy drága feleim, nekem a Balaton a Riviéra, az újév pedig szeptember 1.